> Ruzsin Annamária

Van úgy, hogy az utcán biztonságosabb

"Meg kell különböztetnünk az ilyen típusú bûncselekményeket. Mert míg egy utcai támadás áldozatának egy rossz emlékkel, addig az otthonában bántalmazottnak az elkövetõvel kell együtt élnie."

Morvai Krisztina

Pest megyében az elmúlt egy év során 19 ember vesztette életét valamely családtagja keze által és 331 nõt és gyermeket vert meg súlyosan közvetlen hozzátartozója, Szentendrén 77 esetben indult büntetõeljárás családon belüli erõszakkal összefüggõ esetekben.

Magyarországon a mai napig igen nagy a különbség a városokban - fõként Budapesten - és a vidéken élõ emberek kisebb-nagyobb közösségeiben elfogadott szokások, elvárások között. Vidéken erõsebben érvényesülnek a tradicionális szokások, többek között a házasság szentségének fenntartása, a férfi vezetõ szerepe, a családon belül történt erõszakos cselekmények magánügyként való kezelése. Az elmúlt, alig több mint egy év alatt a Ceglédi Rendõrkapitányság területén - ahol nagy kiterjedésû tanyavilág található - 149, míg Vácon - ami Szentendréhez hasonlóan a belsõ agglomerációs gyûrûbe tartozik - 41, családon belüli erõszakkal összefüggõ bûncselekményt regisztráltak. (1. táblázat)

Ez a fajta bûncselekmény, a közhiedelemmel ellentétben, nem a szegény családokra jellemzõ,

valamennyi társadalmi rétegben azonos arányban jelenik meg.

Az elkövetõk családtagok, és az esetek szinte száz százalékában férfiak: apák, férjek, élettársak. A megyei kimutatások szerint leggyakrabban az egy háztartásban élõk között (37%) fordulnak elõ az ilyen esetek. Szinte azonos arányban áll fenn a más háztartásban élõ hozzátartozó (17,7%) és a volt házastársak ill. élettársak általi elkövetés (17,4%). Az országos adatok hasonló képet mutatnak, bár ott valamivel nagyobb hangsúlyt kap (22%) a szakítást vagy válást követõ - többnyire bosszú vezérelte -bántalmazás.(2. táblázat)

Az esetek többségében a nõk és a gyerekek azonos bûncselekmények áldozatai, mégis igen ritkán fordul elõ, hogy az anya bántalmazását követõen, amennyiben a bántalmazásnak akár fül-, akár szemtanúja a kiskorú, az apa, vagy élettárs ellen kiskorú veszélyeztetése miatt is eljárást indítanak.

A családon belüli erõszak áldozatainak 55%-a nõ, 39%-a kiskorú és 6%-a férfi.

Vagyis a sérelmet elszenvedõk 94% százaléka
a gyengébb, kiszolgáltatottabb nemhez tartozik.

A családon belüli erõszak elkövetésének sajátossága a tettlegesség, mely elsõsorban a nõk és a kiskorúak ellen irányul. A tettlegességhez párosul a durva hangnem, a verbális erõszak is. Egyre inkább elõtérbe kerül a másik fél megalázása, a lelki terror.

A mai magyar társadalmi viszonyokban a férfiak még mindig magasabb fizetésért dolgoznak, nekik lehetõségük van arra, hogy egy jobb állás érdekében lakóhelyüktõl távolabb vállaljanak munkát. Az otthon maradó fél, általában a nõ, vagy helyben dolgozik alacsonyabb fizetésért, vagy egyáltalán nincs munkája, ellátja a háztartást, neveli a gyermekeket - kiszolgáltatottá válik. A megromlott kapcsolatból a gyakran

az anyagi függés miatt nem tud kilépni.

A családon belüli erõszak elkövetésének színtere a családi otthon, ezért az ilyen ügyek felderítése, bizonyítása talán a legnehezebb.

A tanú- és áldozatvédelmi szempontok a sajátosságok miatt szintén nehezen érvényesülnek, hiszen áldozat és elkövetõ általában egy fedél alatt élnek vagy éltek - így az esetlegesen elinduló eljárás többnyire csak növeli a brutalitást.

A jelenlegi gyakorlat szerint a bántalmazott feleségnek, gyermekeknek kell földönfutóvá válva menekülni, megfosztva az otthon viszonylagos biztonságától. A szülõk közül az esetek többségében az erõszakot csak az egyik fél követi el.

Megfelelõ megoldást a rendõri vélemények szerint is a távolságtartás intézményének mielõbbi hatályba lépése jelentene.

Ennek akadálya, hogy az országgyûlés egyre halogatja az errõl szóló törvénytervezet vitáját. Ugyanakkor a rendõrség a törvény elfogadása esetén sem kerülne könnyû helyzetbe a háttérintézmények hiánya miatt - hiszen a bántalmazót nem tehetik ki csak úgy az utcára. Szükség lenne arra, hogy ezeket az embereket a távoltartás idejére, ha igénylik, el tudják helyezni olyan intézményben, ahol a problémáik megoldásához segítséget kapnak.

Szentendrén, a gyermekjóléti szolgálat egyik családgondozójának elmondása szerint a rendõrséggel kiépített jó együttmûködésnek köszönhetõen a felmerülõ problémákat többnyire sikeresen oldják meg. Bár a körzetben nem mûködik krízisközpont, a rászoruló nõket egy-két éjszakára, valóban csak krízisjelleggel, a hajléktalanszálló egyik épületében el tudják helyezni. Ez azonban nem kielégítõ megoldás, figyelembe véve, hogy évente szinte megduplázódik a segítségre szorulók száma, és az õ gondozási területükbe tartozik Szentendrén kívül Pilisszentlászló, Kisoroszi, Pócsmegyer és Tahitótfalu is. A szociális gondozó álláspontja szerint is a távoltartás valódi és hathatós alkalmazására lenne szükség.
Ezen kívül pedig fontos lenne az önálló törvényi tényállás meghatározása a családon belüli erõszakra vonatkozóan, a dolog folyamatjellege miatt, vagyis mert ezek a cselekmények kiszámíthatatlan idõben, de rendszeresen ismétlõdnek és egyre súlyosbodnak.
És szükséges ez azért is, hogy a bántalmazó felé a társadalom részérõl legyen egyértelmûen megfogalmazva az üzenet, miszerint õ ezt nem teheti meg, éppúgy, ahogy az utcán nem verhet vagy erõszakolhat meg, nem bántalmazhat egy számára idegen embert, úgy ezt az otthonában, a saját családtagjaival sem teheti.

***

Hankó Faragó Miklós, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára egy kora tavaszi sajtótájékoztatón beszélt a családon belüli erõszak törvényi szankcióiról, amely "ugyan nem jogharmonizációs kötelezettség, csak éppen szégyen úgy menni Európába, hogy nem tudjuk megvédeni a polgárainkat a saját otthonukban."

Az általa ekkor ismertetett törvényjavaslat az osztrák példát veszi alapul, s szabályozza, illetve bevezeti az ideiglenes távolságtartás és a távolságtartás intézményét. Az ideiglenes távolságtartás 3-tól 10 napig terjedõ távoltartó rendelkezés, az erõszakos élettárs rovására, míg a távoltartó rendelkezés bírói ítéleten alapuló, 6 hónapig terjedõ intézkedés lehet. Mindkettõ lényege az azonnali hathatós segítségnyújtás az erõszakot elszenvedõ családtagok számára. Enyhébb esetben a rendõrség a helyszínen szabja ki a távoltartás mértékét, súlyosabb esetben elõzetes letartóztatásba helyezi az erõszakoskodó felet.
Ehhez képest a végül beterjesztett változat szerint a rendõrök a távoltartó határozatot csak 24 illetve 48 órán belül kötelesek meghozni, de még ezek a határidõk is meghosszabbíthatóak 72 órával.
A törvény tervezett hatályba lépése 2005. július elseje - bár már 2002-ben, a Nemzeti Stratégia elfogadásakor halaszthatatlannak nevezték az intézkedés meghozatalát.
A kormány a tervezet vitája során nem támogatta sem a távoltartás minimumának 10 napra emelését javasló MSZP-s képviselõi indítványt, sem pedig a rendõrséget a helyszíni intézkedések megtételére ösztönözni szándékozó SZDSZ-es javaslatokat - mely utóbbiak nélkül, a szakértõk szerint, a törvényjavaslat gyakorlatilag használhatatlan.

***

Az Amnesty International 2004. júniusában induló "NEEM" - Nõk Elleni Erõszak Megfékezéséért - kampányának célja, hogy figyelemmel kísérje és a nyilvánosság elé tárja a nõk elleni erõszak konkrét eseteit, és követeli, hogy e jogsértéseket nyilvánosan elismerjék, elítéljék és jóvátegyék. A szervezet céljai megvalósításához felhasználja jogvédõ hálózatának erejét és eszközeit, és számít 1,8 millió tagjára szerte a világon, hogy segítsenek felhívni az emberel - férfiak és nõk - figyelmét e súlyos jogsértésre.