> Zakar Gergely

Teret keresõ fiatalok

2003 õszén az Egészséges Városért Közalapítvány felkérésére, Szentendre Város Önkormányzata számára készült egy kutatás a Szentendrén tanuló 7-12. osztályos fiatalok életmódjáról és a városhoz való viszonyáról. Az elemzést a Szentendrén élõ Ikvai-Szabó Emese ötödéves szociológus hallgató készítette.
Szentendre a mûvészetek városa, a Dunakanyar gyöngyszeme… de milyen benne élni? Milyen benne fiatalnak lenni? Szentendre csak egy ünnepnapokra való "ékszerdoboz", vagy egy mindennapi igényeket kielégítõ lakóhely és közösség?
Válaszkeresésünk során elsõként a fiatalság szabadidõ-eltöltési szokásainak és szórakozási, kulturális lehetõségeinek témáját járjuk körül.

Az ifjúságkutatás eredményei szerint a szentendrei szabadidõ-eltöltési választék mennyiségi és minõségi problémákkal is bír, csak a fiatalok negyede elégedett maradéktalanul a város nyújtotta lehetõségekkel.
Mivel Szentendrén sem állandóan mûködõ mozi, sem színház, sem a - fiatalok többségének legfõbb kikapcsolódási formáját jelentõ - sportolás helyszínei nem biztosítottak, maradnak a kávé- és teaházak vagy kocsmák, és a megfizethetõ árú, de "balhés" Fantasy Club elnevezésû, egy-két havonta megrendezett "diszkó".
Mindennek ismeretében talán az sem meglepõ, hogy a fiatalok negyedik legkedveltebb (szórakozó)helyei a városban, ahol mindig jól érzik magukat, a Duna-part, patakpart és a város utcái, terei.
A szentendrei szabadidõs lehetõségek témakörében három szentendrei fiatal lányt szólaltattunk meg, akiknek közvetlen generációs tapasztalataik vannak a témáról, bár már nem tartoznak a felmérésben lekérdezett korosztályhoz.
Az Avakum kávézóban beszélgettünk.

Persze a fenti mondat helyett azt is írhattam volna, hogy a neten keresztül megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet úszni. Jó idõ esetén a kiváló állapotban lévõ strandra mentünk volna, de lógott az esõ lába, ezért a városi uszodába mentünk. A kellemeset összekötve a hasznossal gyorsan megcsináltuk az interjút is, mert igyekeznünk kellett, hiszen mindegyikõnknek programja volt estére. Ki színházba, ki moziba igyekezett… Szentendrén. De térjünk vissza a valóságba.

Dóra a Külkeren végzõs, mellette az ELTE esztétika szakára jár. Szerinte kevés olyan szórakozó hely van Szentendrén, ami a kocsma fogalmától eltér. Hiányolja az igazi közösségteremtõ tereket. Középiskolás korában sem volt jobb a helyzet, de kortársaival együtt különbözõ helyeket találkozási pontként használtak, most azonban már az igényesebb szabadidõ-eltöltési lehetõségek érdeklik. Ha moziba megy, valamelyik budapestit választja, mert bár a szentendrei mozi kínálata egyre jobb, ritkán vannak vetítések, és a filmek kép- és hangminõsége sem megfelelõ színvonalú.
Anna pénzügyi fõiskolát végzett, most Szentendrén tanul lakberendezést. A szórakozási lehetõségekkel õ is elégedetlen. Alig találni olyan helyet, amelynek megvan a sajátos, egy-egy generáció számára vonzó atmoszférája, ahová csak úgy be lehet ülni találkozni a többiekkel. Hiányzik neki a Dalmát Pince, amely ingyenes programjaival, koncertjeivel, beszélgetéseivel, vetítéseivel szinte klub-szerûen mûködött. Oda bármikor lemehetett abban a reményben, hogy ismerõsökkel fog találkozni. Mindettõl függetlenül azonban ragaszkodik Szentendréhez, õ nem tartozik azok közé, akik elkívánkoznak a városból, de érzi és felrója az ideális szabadidõs terek hiányát.
Ancsa szerint - aki Budapesten pénzügyi tanulmányokat folytat - az igények változnak: ami 18 évesen lekötötte õket, 22 évesen már nem fér bele a tartalmas szórakozás fogalmába. A mostani tizenévesek járnak az õ "régi" helyeikre, vagy keresnek maguknak újakat, de a kínálat messze nem kielégítõ számukra sem. Azt biztatónak találja, hogy a 11-let Ifjúsági Egyesületen kívül, mely a tizen-huszonévesek problémáit, igényeit megfogalmazva próbál lehetõségeket, megoldásokat keresni, új, hasonló kezdeményezések indulnak a városban. Véleménye szerint a nyári fesztiválkínálatot leszámítva kevés az igényes, minõségi programokat nyújtó kikapcsolódási lehetõség, pedig sokan keresik. A jó színházi- és táncelõadások, koncertek a nyári fesztiválhoz kapcsolódnak, ugyanakkor ennek a rétegnek (alacsony keresetû fiatal, illetve kezdõ értelmiségi munkavállalók) alig megfizethetõek a jegyárak. (Felvetõdött a beszélgetés során, hogy legalább a szentendrei diákigazolvánnyal rendelkezõ fiataloknak lehetne kedvezményes árú jegyeket, vagy a különbözõ elõadásokra bérletet kínálni - lenne rá igény.)

A sportolási lehetõségeket lesújtónak találják. Amikor a tinédzserek kikerülnek az oktatási rendszerbõl, maradnak a fitness- és aerobik-termek. Az uszoda, és a többcélú sportolásra alkalmas terek hiánya mindhármuknak az elsõ mondatai között volt. Hiányolják a kulturált, elérhetõ sportolási lehetõségeket. Egyfajta nosztalgiával gondolnak vissza az iskolai "tömegsport"-rendezvényekre, amikor is délutánonként igénybe lehetett venni a pályákat, tornatermeket. Erre most is lenne igény, még ellenszolgáltatásért is, ha az iskolák - szervezett keretek között - lehetõvé tennék.
Általában probléma, hogy az intézmények nem elég nyitottak, a programkínálatuk szegényes, nincs bennük igazából élet. Elõrelépés, ha egy intézmény - mint például a könyvtár - nyílt napot tart, és a könyvkölcsönzésen túl más érdekes események is történnek, vagy amikor a MûvészetMalomban a kiállítások mellett más mûvészeti események, fesztiválok vannak.
A fiatalok egyik legfontosabb problémája az információkhoz való hozzáférés. Ennek a korosztálynak egy új lehetõség az internet, ugyanakkor a virtuális találkozási lehetõségek, hozzáférések is korlátozottak, így nem is tudnak létrejönni a különbözõ generációk virtuáils városi közösségei sem. Sajnos a város honlapja korántsem felel meg a kívánalmaknak. A szentendre.hu honlap, és a ma kínált szórakozási lehetõségek megfelelnek egy alvó, vagy gagyi-turizmusra berendezkedett városnak, de messze nem elégítik ki az itt élõ fiatalok - sõt, a lányok szerint más korosztályok igényeit sem. Szeretnének aktuális, õket érdeklõ és érintõ információkhoz jutni, és szeretnék megmutatni magukat, a tehetségüket, ehhez pedig terek kellenek.
A legnagyobb fantáziát egy ifjúsági házban, egy élõ ifjúsági térben (információs, tanácsadó központban), és a világháló adta lehetõségekben látják.
Élõ terek? Találkozási pontok? Pont (.)