> Kubatovics Áron

Azokért dolgoznak, akik értünk fáradoznak… - Frakciótitkárok kinevezése a Városházán

A köztisztviselõi törvény lehetõséget ad politikai megbízatású köztisztviselõk határozott idõre, politikai ciklusokhoz kötõdõ kinevezésére. Múlt év õszén, a Polgári Koalíció létrejötte után a képviselõtestület úgy döntött, hogy él ezzel a lehetõséggel, és úgynevezett frakciótitkári posztot hozott létre. Ezután összesen három fõ fogja segíteni mind a jobboldali, mind az idõközben megalakított MSZP-frakciót.

A frakciótitkári tisztség létrehozásával kapcsolatban három politikus (Benkovits György, Simonyi György, Wachsler Tamás) véleményét kértem ki és ezekbõl a beszélgetésekbõl hamar kiderült, hogy ez az elsõre jelentéktelennek látszó ügy is a helyi politika fontos jellemzõire mutat rá, így amolyan állatorvosi lónak is tekinthetõ. Az egyes beszélgetésekben ugyanis hamar eljutottunk a helyi politikai viszonyok egy általánosabb rétegéhez, amit mindegyik politikus - természetszerûleg - máshogy értékelt.
Sajnálatunkra késõbb Wachsler Tamás képviselõ úr az általa elmondottak közléséhez nem járult hozzá, így a testületi ülés errõl szóló vitájában kifejtett álláspontjára, érvelésére vagyunk kénytelenek hagyatkozni.

A képviselõtestület többfordulós vita után a 2003. december 16-i ülésén a két nagy párt képviselõinek "igen" szavazatával három fõ politikai tanácsadót, ismertebb nevén frakciótitkári státuszt hozott létre. Ez a három ember formailag a polgármester mellé van rendelve, de a megegyezés szerint egyiküket a városi testületben többségben lévõ ellenzék jelöli, aki munkájával a jobboldali Polgári Koalíciót segíti majd. A május 11-i testületi ülésen a jobboldal bejelentette, hogy Koblov Szilvia személyében megtalálták és ki is nevezték az új munkatársat, a baloldal pedig a "Szentendréért Frakció" megalakítását hozta a képviselõk tudomására, összetétele: Hankó László frakcióvezetõ, valamint Benkovics György, Eszes Sándor és Magyar Judit. Azóta õk is kijelölték politikai tanácsadójukat: Molnár József június elsejétõl áll az MSZP-frakció rendelkezésére.

A posztot formailag Miakich Gábor polgármester terjesztette elõ, de az ötlet Wachsler Tamás fideszes képviselõtõl származik. Wachsler a testületi ülés vitáján kifejtette, hogy a Polgári Koalíciónak szüksége van valakire, aki elvégzi számukra az elõkészítõ tevékenységet. Ahogy õ ott fogalmazott: "például, ha a szemétszállítási rendelettel kapcsolatban egy elõterjesztés készül, akkor legyen a Hivatalban egy munkatárs, akit el lehet küldeni bármelyik környékbeli településre adatokat gyûjteni. Meg lehet bízni egy elõterjesztés megírásával, illetve különféle kérdéseknek utána tud járni."
A jobboldal egy másik felvetését, miszerint a frakciótitkár feladata lenne a politika döntések végrehajtásának nyomon követése, Benkovics György szocialista képviselõ egyáltalán nem tarja elfogadhatónak, mert - kérdezi -, akkor mire való a jegyzõ, a belsõ ellenõrzés, a Közigazgatási Hivatal, az Állami Számvevõszék stb. Õ és szocialista képviselõtársai egész máshonnan közelítik meg a frakciótitkár intézményének felállítását. Véleménye szerint ez a poszt a frakciók létrejöttébõl vezethetõ le. A latin eredetû "frakció" szó törést jelent, vagy Kosztolányi fordításában szakítást. Az, hogy a jobboldali képviselõk frakciót alakítottak, szerinte egy szimbolikus lépés. Ennek már csak folyománya a frakciótitkárok munkába állítása. Azt gondolja, hogy az elkövetkezõ idõszakban fel kell készülni arra, hogy a nagypolitika káros jelenségei leszûrõdnek a városi politizálás szintjére és egy rossz értelemben vett pártosodás fog kialakulni. A szocialista képviselõk elõször ellenezték a frakciótitkári posztot, de miután a jobboldal megalakította frakcióját, szükségszerûvé vált egy képviselõcsoport megalakítása a baloldalon is, melynek természetesen már szüksége van saját frakciótitkárra.

Simonyi György és Szegõ Eta SZDSZ-es képviselõk nemmel szavaztak a frakciótitkári posztra. Simonyi a testületi vitában elmondta, hogy egyrészt nem tisztázott, hogy milyen munkakörben, milyen feladatokat látna el, másrészt nehezményezte, hogy akkor, amikor a város eleve óriási költségvetési hiánnyal küszködik, és nem sokkal korábban a Polgármesteri Hivatalban több státuszt is megszüntettek, minek új státuszokat kreálni. [A frakciótitkári poszttal egyébként köztisztviselõi fizetés és elõmenetel jár, egyéb kiegészítésekkel (pl. mobiltelefon költségtérítés), amelyrõl a jegyzõ saját hatáskörben, a belsõ szabályzatának megfelelõen, a polgármesterrel konzultálva dönt - a szerzõ]. Emellett Simonyi nem érti, miért szükséges a képviselõi munkát is segítõ Hivatalban erre a célra közpénzen új státuszokat létrehozni a nagy pártok igényeinek kielégítésére.
Benkovits György hangsúlyozza, hogy egy több mint 100 fõs hivatalban 1-2 fõ elvész, sõt, az éves költségvetésben ez az évi néhány millió forint nem releváns összeg. Benkovits úgy fogalmazott, hogy a város milliárdos nagyságrendû hiányát nem ez a pénz fogja megoldani, ilyen néhány millió forintból bizonyosan lehetne még többet is találni a város büdzséjében. Simonyi nem fogadja el ezt az érvelést, szerinte legalább gesztust gyakorolhatna a képviselõtestület azzal, ha ilyen milliókon spórolna. Simonyi ezért és más okok miatt is benyújtott egy olyan elõterjesztést, amely csökkentené a bizottságok és munkacsoportok számát, a bizottságokon belüli taglétszámot, továbbá megszüntetné a Hivatalban közpénzen eltartott politikai munkatársi pozíciókat. A pénzügyi szempontokon túl eleve nem ért egyet a túlméretezett bizottsági struktúrával és hivatallal, az állam túlzott szerepvállalásával.
Ezen a ponton válik Benkovits György olvasatában nagyobb léptékûvé az egész kérdés. Úgy gondolja, hogy Simonyi álláspontja egy rosszul értelmezett "kisebb állam-idea", hiszen például a város különbözõ társadalmi csoportjai a munkacsoportokon keresztül nyilvánulnak meg a közös döntésekben, ami a demokratizmus, és a döntések társadalmasításának egyik formája. Ezekre a munkacsoportokra addig van szükség, amíg a civil szféra meg nem erõsödik annyira, hogy önmagában kontrollálni tudja az államot. Ezen túl további fontos szempont az is, hogy Szentendre nem elég nagy és gazdag város ahhoz, hogy minden döntését háttértanulmányokra és elemzésekre alapozza.
A magunk részérõl abban bízunk, hogy Szentendrén hamar megerõsödik a civil szféra, valamint, hogy nem lesz igaza Benkovits Györgynek, és városunk honatyái és honanyái nem fognak a nagypolitika szintjére süllyedni vitáikban.