> Koller Gitta

Szentendre kalapja

Aki Szentendrén jár-kel - akár turistaként, akár Budapestrõl kiszakadt hétvégi lazítóként -, mindenképp beleütközik a Duna-parton álló Gombába.

A Gomba mindig itt volt - mondják a helyiek. Ez a legjobb hely! Innen el lehet indulni az olykor feléledõ éjszakai életbe, vagy csak neki a napnak reggel, egy kávé mellõl. Jól el lehet nézelõdni, bár a csordogáló Dunán éppen nem merenghet az alfába tartó vendég, de hát a budapesti Liszt Ferenc téren sem folyik a Duna, mégis sokan leülnek ott is. Talán éppen a kilátás okán fordított hátat a mi kis Gombánk a partnak, de sajnos az úton zajló forgalomnak nem minden esetben tud: ha például motoros-találkozó van valamelyik környezõ településen, és áthalad a forgalom, a Gombában meg lehet bolondulni... (ez csak vicc, a gombáról jutott eszembe!)
Szóval a Gomba mindig itt volt, illetve 1984-tõl biztosan. Eleinte egy úttörõtábori hangulatot idézõ fabódé alakjában szolgálta Szentendre gyarapodó lakosságát, mostanában - haladva a korral - színes és fém. Nem tudom hány, Gomba nevet viselõ vendéglátó-ipari egység mûködik az országban, de az a gyanúm, hogy minden 20 ezer fõnél nagyobb lélekszámú városban van legalább egy. Olyanok ezek a helyek, mint a panel-családoknál megtalálható elemes szekrénysor vagy a piros mûbõrrel feldobott sarok-ülõgarnitúra a konyhában, azaz a régi világ akkoriban szupermodernnek kikiáltott termékei, amihez mi minden korban ugyanúgy szeretünk visszatérni. Nyugati ez a hely is csupán annyiban volt, hogy minden bizonnyal hamar elkészült, és sebtében be lehetett dobni valamit a szervezetbe, miközben úgy tettünk, mintha rohanó életet élnénk. Hogy mire föl a név, nem nehéz kitalálni, elég néhány méter távolságból megszemlélni az egyébként szobányi építményt, ha közelrõl nem tûnik fel, hogy kör alakú. Nehéz a kiszolgáló személyzetet sarokba szorítani. Erre a szentendrei Gomba esetén nincs is szükség: évek óta õk állnak ívelt pultja mögött, ismerik a törzsvendégeket, és a törzsvendégek õket. A minden évben megrendezett kulturális események résztvevõi ugyanúgy törzsvendégként térnek vissza, mint a helyiek, azzal a különbséggel, hogy õk úgy tudják, a Gomba este 10-ig van nyitva. Szezonban ugyanis túlóra van: reggel 7 órától este 10-ig várják a korzózó turistákat, õsztõl viszont egy mûszakban, délután 5-ig dolgoznak - ketten a pultban, egy ember pedig a konyhán.
Az eredeti építtetõ és tulajdonos mellett 12 éve Hampel Mihályné, Margitka a társtulajdonos - és õ az, aki családja körében nap nap után ellátja a vendégeket. Nemrégiben átépült a Gomba, ugyanis haladva a korral, meg kellett felelnie az uniós elõírásoknak. Margitka fogott neki az átalakításnak két évvel ezelõtt, a formát a Mûemlék-felügyelõség ajánlotta figyelmébe. Nehezen barátkozott meg a fém variációval - nagyobb terasz ide vagy oda, - hiszen a hosszú évek alatt megszokta az eredetit, mostanra azonban megszerette, s ahogy szavaiból kivettem, nagyon a szívéhez nõtt ez a kis büfé.
A fémszerkezet nem igazán simul környezetébe, de nem is ez a dolga. Azért áll itt, hogy napközben bármikor ehessünk egy hot-dogot, hamburgert vagy választhassunk a hideg- és melegszendvics specialitásokból, mert az egyszerû és dinamikus. Ugyanakkor nyugodtan elücsöröghetünk egy árában is kellemes sörrel vagy egy nagyon finom olasz kávéval. Közben bámészkodhatunk, figyelhetjük a Duna-parton megforduló turistákat és nem turistákat, összefuthatunk a helybéliekkel, a szentendrei mûvészvilág krémjével, sõt, ha ugyanabban az idõpontban egy ismerõsünk, akárcsak mi, Szentendrére látogat, a Gomba körül cirkálva esélyeink a találkozásra jelentõsen megnõnek, már csak a közeli kút és megkönnyebbülési lehetõség miatt is, de errõl majd legközelebb.
Tehát szentendreiek és nem-szentendreiek! Gombát nem csak az erdõben vagy a piacon érdemes keresni!