> Balázs Brigitta

Ruha teszi

Somogyi Ágnessel, a fiatal divattervezõvel találkozom, aki tavaly elnyerte Szentendre város helyi pályakezdõ alkotók támogatására kiírt pályázatát. Idén végez az Iparmûvészeti Fõiskola kötõ szakán.

Épp a diplomamunkáján dolgozik - nehéz egyeztetnünk az idõpontot, folyton úton van, mert Hódmezõvásárhelyen kivitelezik a terveit.
Annyit beszéltünk meg, hogy a Móricz Gimnázium elõtt találkozunk, de nem tudom, mirõl fogom megismerni. Vajon nagy kontraszt lesz a viseleteink közt? - De már jön is mosolyogva, gyönyörû göndör lobbonccal, teljesen egyszerû fekete kabátban.
Kicsit udvariaskodunk, mentegetõzik a rekedtsége miatt, majd a mûhelyébe invitál, mézet ragad, és ettõl kezdve egész beszélgetésünk alatt jó kislányként kanalazza. Ott lóg az állványon a diplomamunka: nõi szabadidõ ruházat. Átlapozom a közel húsz darabból álló "mestermunkát". Kiváló minõségûek. Semmi harsányság, csak rafinált szabás, jellegzetesnek tûnõ behúzás mindegyiken. Rá is kérdezek, de megtudom, hogy ez csak erre a kollekcióra érvényes. Bíztat, hogy nyugodtan túrjam fel az egyébként feltûnõen tiszta, rendes mûhelyben álló szekrényeket. Mintha megérezné, nevetve mondja, hogy láttam volna egy hete, micsoda felfordulás volt. Inkább az a jellemzõ egy szabó, varró ruhakreátorra. És akkor szépen lassan - mint bûvészdobozból a kendõk - elõkerülnek a színes, pajkos, ötlettel teli nadrágok, ruhák, kabátok, kardigánok és még számos darab, melyeknek nem tudom a meghatározását. Jókedv, életöröm, fiatalos lendület, merészség - akárhova nyúlok. Lenyûgöz, hogy valaki a munkájában ennyire bátor és kísérletezõ mer lenni. Emberileg mégis természetes, barátságos és szerény, nincs benne semmi elbizakodottság, önteltség.
Somogyi Ágit elsõ pillanattól kedvelem. Mintha régrõl ismernénk egymást, fesztelen vagyok a társaságában. Olyannyira, hogy odáig ragadtatom magam, felpróbálok néhány darabot. Elõször egy banánzöld kötött kardigánt, amiben piros csíkok, betétek vannak. Ági elmeséli, hogy ez a darab egy kísérletezés eredménye. A könyökrésznél nem csak színt, de fonal- és kötésminõséget is változtatott, ettõl kis buggyos hurkák keletkeznek. Mikor már rajtam van megértem, hogy a megnyúlt, kitágult könyökû holmik ihlethették. Ennél ez nem fordulhat elõ, mert az anyag tervezésébe bele van kalkulálva a könyök hajlítása. Tökéletes. Bravúros. Funkcióból így lesz esztétika, vagy másképp: hátrányból elõny. Azonnal meg is venném. De - mint azt megtudom - az eredetiek sajnos nem eladók.
Aztán egy türkiz, plüss szabadidõvel vigasztalódom. Kapucnis felsõjét rögtön magamra húzom. A cipzár aszimmetrikus elhelyezését a túloldalon kereken kiszabott zseb ellenpontozza, ami színben harmonizáló csíkos anyaggal van bélelve. Megállapítjuk, hogy jól állnak nekem az élénk színek. Egyértelmû, hogy szívesen hordanám a ruháit, pedig nem vagyok valami vakmerõ, ami az öltözködést illeti
A ruhapróbálgatás alatt egyfolytában mesél. A fõiskoláról fõként. Arról, hogy a ruha szak mennyire túlértékelt a felvételizõk szemében, ezért õ egybõl kötõ szakra jelentkezett. Mesél az iskolai feladatokról, divatbemutatókról. A "zenélõ ruhák" kollekcióról például, amibõl meg is mutat párat. Itt a teendõ pontosan az volt, hogy olyan ruhát kell tervezni, ami hangot ad ki viselet közben. Így kerültek érmék a ruhára, illetve belevarrva az anyagba, valamint egy tépõzáras páros darab. A két modell összetapadva jelenik meg a kifutón, majd nagy recsegések közepette szétszakadnak. Érdeklõdöm a felkérésekrõl: zömmel az iskolán keresztül érkeznek. Így most, hogy nemsokára befejezi az Iparmûvészetit, meglehetõsen bizonytalanná válik a jövõ. Ezért is érezték elérkezetnek az idõt néhányan, hogy csapattá álljanak össze. Orbán Ivett, Nagy Juli, Csergõ Noémi, Keresztury Kata és Somogyi Ági megalakította a Bodzát. Divatbemutatós produkciók készítése és szórakoztatás a céljuk. Talán lesz belõle majd új márkanév, védjegy!
Ági szerint az emberek, fõként a fiatalok sokkal jobb ízlésûek, mint ahogy azt a piac kiszolgálja. Ezért egy új, ízléses, viselhetõ konfekció az álma. Most egyszerûen nincs választék. Szerinte igenis lenne kereslet jó minõségû, ötletes, mégis megfizethetõ egyedi ruhákra. Sokan készítenek egy-egy darabot, ugyanis most is van néhány olyan bolt, ahol fellelhetõk a fiatal tervezõk által kreált ruhák, de ezek a kivételek. Arról nem is beszélve, hogy így lehetetlenség megélni, fenntartani magukat. Sokan nem gondolják, de így kezdetben nem olcsó mulatság ez a szakma - a sok különleges kelme, kiegészítõk, amit mind a kezdõ tervezõ finanszíroz. Így talán nem is meglepõ, hogy többen a szakma felhagyására kényszerülnek. Ági ellenben bizakodó, õ ki sem látszik a munkából. Diploma után rögtön készül a Sziget-fesztiváli bemutatóra. Korábban - az elmúlt 3 évben - a POSZT-on, a Pécsi Országos Színházi Találkozón mutathatták be munkáikat, meg az Utolsó Csepp Fesztiválon többször, ami a mûvészeti egyetemek találkozója, és Kapolcson.
Az összes ruhájából árad, hogy élvezi, amit csinál, szórakoztatja a munkája. Erre született, és ha rajta múlik, mindig ezt fogja csinálni. Ezt bizonyítja a portfoliója is, amit már a számítógépén nézegetek meg. Itt láthatok dokumentációt olyan iskolai és egyéb feladatokról, amikbõl nem maradt a mûhelyben. Ilyen a "világító kollekció", vagy egy spanyolországi szakmai látogatás nyomán választott motívumkísérletezés, amit a flamenco táncosok pöttyös ruhájának mozgása ihletett. (Ágiban mellesleg van valami spanyolos. Küllemében és életszeretetében.) Rengeteg kiváló minõségû fotó készült a munkáiról, munkafázisokról, bemutatókról.
Végül újabb meglepetéssel rukkol elõ: fehérnemût is tervez! Pontosabban nõi alsókat. A fejemben már jönnek is elõ a sztereotípiák: csipke, szatén. Erre õ elõvesz néhány színes, pöttyös, pamut, csípõszabású, fodros kis tüneményt. Szomorúan meséli, hogy vannak fehérnemûcégek, ahol semmibe veszik a tervezõket. Úgynevezett modellezõket bíznak meg a munkákkal, mert azok már úgy is ott vannak, nem kell külön embert fizetni. A modellezés is fontos, a folyamat része, csak az egy másik szakma. Viszont az õ darabjai összetéveszthetetlenek. Még csak hasonlót sem láttam sehol. Incselkedem, hogy ezeket a bûbájos bugyikat kár elrejteni a ruha alá. Huncut mosollyal válaszol: "Ezért pamut! Kényelmes otthoni viselet!"
Kifejezetten sajnálom, hogy véget ér a randevúnk. Egy kedves embert ismertem meg, de ennél is fontosabb, hogy nagyszerû tervezõ, aki nagy jövõ elõtt áll. Bízom benne, hogy nem kényszerül arra, hogy külföldre menjen, vagy másba fogjon. Ritka, ha valaki egyszerre szimpatikus és tehetséges ember.
Azt hiszem, mégiscsak ráveszem valahogy, hogy eladja nekem azt a kardigánt.