> Eredics Dávid

A Söndörgõ Együttes mûhelyébõl... - gondolatok a fesztivál kapcsán

Tavaly augusztusban Szentendre megelevenedett váratlanul, a Fõtéren megszólaltak a dobok és a zurnák, végigvonulva a Duna-parton, érdeklõdõk táborát csalogatva a Bogdányi utca azon szegletébe, kis terecskéjére, hol az ember megpihenhet egy padon, és szomját olthatja az "Agnus Dei" kõkút vizével....
A Vujicsics tér e napon egészen más arcot mutatott, mint hétköznap, megmutatta igazi természetét. Minden odaérkezõt nyitottságával fogadott be, hangfürtökben gazdag sziget az alvó város tengerén. Gomolygó sokadalomban pecsenye illata, vásári hangulat, egy tamburazenekar prímása épp az "ördöggel cimborál" - hallgatva variációit... Zene a városban, mint ahogyan természetes volt ez a múlt század elején is: Jakov Ignatoviæ szentendrei születésû író munkája ebbõl az idõbõl megerõsíti a hagyományokra épülõ összejövetelek (bálok) létjogosultságát, összekötõ szerepét:
"Milyenek voltak az akkori bálok?"- veti fel a kérdést Ignatoviæ, hogy azon nyomban választ adjon rá: "A purger-bál volt a legvidámabb ,mert itt semmiféle etikett nem volt, csak valamilyen sajátos udvariasság, a kézmûvesek és kiskereskedõk, a szatócsok és bótosok adták a közönség nagy részét..." Részletesen szól a bálra való készülõdésrõl, öltözködésrõl, s részletezi a bál táncrendjét is: "A bálon legelõször valamilyen német táncot járnak. Valamiféle trajsrit-et, szépen, lassikán. Emlékszem, hogy a bálon galoppfélét is táncoltak; ezt kalupnak mondták". Majd így folytatta: "Jártak egy lese nevû táncot is; ez voltaképpen kóló, csak hol jobbra, hol balra lejtették… Járták a kettõst is, párosként, aztán az igazi kólót, vacsora után a tajæot keverték a kaluppal. A schnellpolka csak késõbb jött divatba." A vacsoráról azt írja Ignatoviæ, hogy annak hagyományos ételei a malacsült és fánk voltak. A vacsora utáni dalolást az úgynevezett kisvánkos követte: "Ez volt a purger-kacérkodás teteje, ilyenkor a segéd megcsókolhatta mestere lányát és másokat, egyik mester a másik mesternét, a mesterné viszont a mestert és így tovább".
Nincs messze az igazságtól, hogy az egykori purger-bálok táncrepertoárjának nagy része a hagyományos néptáncok talajából táplálkozott. Szentendre változatos nemzetisége a bálokon egymás táncát lejti, úgy is mondható, megtették a kellõ tánclépéseket egymás felé. Eltûntek volna ezek a színes és változatos közösségi jellegek? Mindenesetre azt mondja ez a kis beszámoló a múltból, hogy valamikor Szentendre egyedi hagyományhû színfoltokkal rendelkezett, nem csak az épületek árasztották azt a sajátosan szentendrei hangulatot.

Generációk tapasztalatát hordozó természetes együttlét - nem passzív fogyasztás, inkább aktív használata a már meglévõ kultúrának, mely mindenkit gyönyörködtethet, feltéve, ha nyitott rá. Korunk problémája a kommunikáció hiánya, vagy a természetes emberi kontaktus helyett valamelyik "channel" oktalan bámulása. Az idõközben városi közegbe helyezõdött folklór alkalmas arra, hogy megteremtse az egymásrahangoltságot, a közvetlenség élményét adja át. Egy hang, egy mozdulat, egy illat elég rá, hogy visszaidézzük ezeket a megélt alkalmakat. Az egésznek egyetlen kritériuma van: személyes jelenlét nélkül a mély átélés nem lehetséges. Az emberi természet mélyen magába szív minden megélt percet, saját magunk döntése, hogy ezt mivel töltjük ki....
Ha egy élõ akusztikus koncertre gondolok, rögtön eszembe jutnak a híres tibeti hangszerek melyeket gyógyításra és a mentális egészség megõrzésére használnak. Könnyen levezethetõ, hogy az élõzene fizikai és lelki hatást gyakorol az emberre.
A Söndörgõ fesztivál arra összpontosít, hogy az ott résztvevõk megtalálják a "hangot", a színpad bármely oldalán is állnak. Augusztus 19-én a Preobrazsenszka templomkertjében szokás szerint kólót járnak, így az sem kelthet megütközést, ha tamburazene csendül fel az elõtte lévõ terecskén. E tér arculata összefogás eredményeképpen nemrégiben alakult ki, és nevét Vujicsics Tihamérról kapta.

***

A tavalyi fesztiválról

Sokan sokféleképpen vélekedhetnek, vannak, akiket a koncertek hangulata fogott meg, mások a táncban, a felhõtlen bulizásban lelték örömüket, gasztronómiai fogások kápráztatták el a térre érkezõket. Sok család jött kisgyermekkel, ami külön öröm számunkra, alapvetõen minden generáció, kisbabától az öregekig részt vett fesztiválunkon.
Önmagáért beszél az a tény, hogy a két naposra tervezett fesztivál alatt nagy látogatottságot regisztráltunk, de még 19-én is megtelt a tér emberekkel, akik késõ éjjelig maradtak.

A Söndörgõ Fesztivál kulcsmondata, hogy a hagyományos szentendrei szerb búcsú elõfelvonásaként szeretnénk elérni, hogy a nagyközönség számára is megismerhetõvé váljon az a tradíció, melyet egy kis közösség tart életben több mint háromszáz éve.